A realista
Piet Mondrian, ahogy számos más absztrakt művész is, a természeti világ másolásával kezdte festői pályáját, s csak hosszas stíluskeresés után jutott el a tiszta absztrakcióig. Útján különböző művészeti irányzatokkal ismerkedett meg, melyek hatást gyakoroltak rá. Realista kiindulópontjára példa a Malom holdfényben című alkotása.
Falamra a Malom holdfényben képet
Az impresszionista
Elsőként az impresszionizmus befolyása figyelhető meg festményein, ahol a fényekkel és árnyékokkal játszik a festő. Ezt követően a posztimpresszionizmus lesz rá hatással, ahogy ezt a Piros fa című festményén láthatjuk, melyet 1910-ben fejezett be.
A fauvista
A fauvista korszakában kedvelte meg az élénk, tiszta színeket, melyeknek későbbi művein jelentőségük lesz. Az utánzás helyett már ekkor a mögöttes igazságok felfedése kezdte foglalkoztatni a festőt, s a tiszta utánzás helyett, egy valóságosabb világnak a képét igyekezett megfesteni. Nem a forma tökéletes utánzása és a valósághű színek visszaadása lett a célja, hanem a természet harmóniájának ábrázolása. Úgy vélte a művészet kapcsolódik az élet magasabb kérdéseivel, s valami lényegi ragadható meg általa. Ezt a nézetét erősített az 1908-as csatlakozása a Teozófiai Társasághoz. A vad színek használata szembetűnő a Rózsaszín templom című művén:
A kubista
1912-ben Párizsba költözött, s ez életének hatalmas fordulópontja. Itt ismerkedett meg az avangardon belül az analitikus kubizmussal. Innentől művein korlátozza a színek használatát, s a síkok kubista használata lesz rá jellemző, valamint a fekete kontúrvonalak is megjelennek. Egyre közelebb kerül az absztrakt ábrázoláshoz, s 1914-re el is jut hozzá. Csendélet gyömbéres üveggel című képein megfigyelhető, hogyan hatott Mondrianra a kubizmus.
Falamra a Csendélet gyömbéres üveggel képet
Az absztrakt
1914-től visszaköltözik Hollandiába,ahol találkozik Bart van der Leck-kel és Theo van Doesburg-gal. Mindketten segítették a ma is ismert, jellegzetes stílusának kialakításában. Leck vonzotta a tiszta alapszínek használata felé, míg Doesburg a csupán vonalakkal és színfoltokkal történő ábrázolásmódban erősítette meg. Ők hárman hozták létre a De Stijl nevű irányzatot, melyet később szintén maga mögött hagyott Mondrian, mivel festőtársával, Doesburg-gal nem tudtak megegyezni abban, hogy átlós vonalakat is használhatnak-e alkotásaikon.
Saját stílus - neoplaszticizmus
Végül Mondrian saját stílusa a neoplaszticizmus lett, melynek szabályait a következő képen határozta meg: csak vízszintes és függőleges vonalak használata volt megengedett, valamint az alapszínek: kék, sárga, piros, kiegészítve fehérrel, feketével és szürkével.
Falamra a Kék, piros, sárga kompozíciót
New Yorki munkáin a fekete vonalakat színes vonalak váltják fel. Ez az utolsó korszaka a festőnek, és ezen belül legutolsó festménye a Broadway Boogie-Woogie. Ez a festménye nem hasonlít a többi művére, az egyenes vonalakat megtörik a színek, s egy ritmusos, élettel teli képpel zárta munkásságát Mondrian.
