Munch - A csók
Nem egy szimpla hétköznapi csók csattan el Munch A csók című festményén. Az örökkévaló egybefonódás és együvé tartozás szimbóluma ez a pár. Az arcuk a valóságban is egybeforr, mintha össze lennének hegesztve. Az expresszionista festő széles ecsetvonásaival gyurmázta őket eggyé. Olyannyira, hogy az arc jellegtelen lesz, s csupán maga az aktus, a fúzió kerül fókuszba. Figyelve a festményt, a kezdeti lüktetés után a bágyadt mozdulatlanság érzése kerít hatalmába minket, s egyre plasztikusabbnak érezzük a párt: mintha sóbálvánnyá merevedtek volna az időtlenségben. Ám ez az érzés ambivalens gondolatokat szül. A romantikus eszményképet felváltja a nyomasztó aggodalom: csak nem felfalta fekete özvegyként egyik fél a másikat? A teljes önazonosság és identitás feladásaként is értelmezhetjük ezt a festményt, s bizony ez elég végzetes tragédia kimenetelét is előrevetítheti.
Renoir - Vidéki tánc
Az önfeledt és gondtalan házasság előtti pillanatokat hívja elő elménkben Renoir táncos festménye. „Hölgyem, átmulatná velem az éjszakát?” – kéri fel a szíve választottját a gesztenyefa alatt egy elegáns férfi. Az igenlő válasz felől kétségünk sem lehet, a pár addig ropja a táncparketten, míg van bennük szufla. Renoir nagy kedvvel jelenített meg vásznain emberalakokat, kiváltképp a nőket imádta festeni. Bár erőteljes a kompozíció, ahol az alakok betöltik szinte az egész teret, mégis a bájos, vidám, könnyed asszociációk lebegnek bennünk a festményt nézve. A meleg tónusok is a pozitív kisugárzás erősítik a képen, itt nincs helye a kételkedésnek, a kompozícióba semmi nem kerül, ami torzítaná a jelenet bájosságát. Egy felhőtlen színdarab részeseivé válunk a festmény által, s gondolatban visszarepülünk az első randik helyszínére.
Suzuki Harunobu - Szerelmesek sétája a hóban (Varjú és gém)
Létezik romantikusabb elfoglaltság, mint szerelmünkkel gyerkőc módjára a hóban sétálva andalogni? Aligha. Suzuki japán nyomatáról mégsem a játékosság tükröződik, helyette furcsa melankólia környékezi meg a képen sétálgató párt, és egyúttal minket is. Olybá tűnik, a pár nem szentimentális kikapcsolódás végett érkezett erre a gyönyörű tájra, inkább mintha valami láthatatlan viharfelhők gyülekeznének mögöttük, amit hátra akarnak hagyni, vagy menekülnek előle. Európaiként sokszor fejtörést okoz nekünk a keleti kultúrák vizuális szimbólumainak dekódolása, ugyanakkor nem is biztos, hogy minden talányt meg kell oldanunk. Titokzatosság hatja át a fametszetet, s ez a kellemes nyugtalanság bizsergető érzését kölcsönzi nekünk, ami nem feltétlenül rossz. Ahhoz, hogy a szerelem lángja minél tovább éledezzék, szükség van enigmákra, és szükség van kontrasztokra. A kontraszt már a fametszet címében is megjelenik, amit alátámaszt a vizuális megjelenítés is: egy varjú (fekete öltözékben a férfi) és egy gém (hölgy fehér öltözékben) a sétáló pár metaforája.
Klimt - A csók
Hogyan is maradhatna ki Klimt Csókja szerelmes festmények válogatásából? A szecesszió nagymesterének tartott Klimt talán a világ egyik legismertebb festményét alkotta meg. Az elapadhatatlan szenvedély sugárzik a festmény minden részletéből. De várjunk csak! Ugyanolyan szenvedélyesen csókolja a nő a férfit, mint a férfi a nőt, vagy csak elszenvedi a csókot, miközben másról fantáziál? És miért térdepel a szakadék szélén a nő? Mit jelképeznek az alakok ruháin a markáns és maszkulin négyszögek, és mit a játékos, feminim spirálok? Az elnyomás, vagy a kiegyenlített szerelem festménye ez? Nos, Klimt zsenialitása éppen abban rejtezik, hogy alkotásainak megannyi mélysége van: tekinthetünk egyszerű dekoratív festményként is erre a képre, amely jól mutat a nappali falán, de rejtélyesnek és titokzatosnak is bélyegezhetjük ezt az alkotást. Egy biztos: hiba lenne rá giccsesnek titulálva legyinteni – bizonyára nem véletlen, hogy a Klimt-festmények eluralták a hobbiboltok és papírboltok kirakatát.
Lucas Cranach - A szerelmes öreg
Van létjogosultsága a tiszta és önzetlen szerelmeken túl másfajta szerelemnek is, vagy ez az erkölcstelenség netovábbja lenne? Ezt a kérdést feszegeti a német festő megannyi remekművében, amelyen hol torz és groteszk öregurakat jelenít meg szépséges és fiatal hölgyekkel, hol idősebb asszonyságok tűnnek fel jóképű és ifjú férfiakkal. A szatirikus/moralizáló alkotások kedvelt műfaja volt Cranachnak és kortársainak, maga Cranach is számtalan változatban megfestette ezt a kompozíciót. A fiatalabb (és dekoratívabb) partner rendszerint megkapja a jutalmát, vagy maga veszi el oly módon, hogy benyúl a jómódú, ám torz arcú ember pénzes erszényébe. Paráznaság és érdekkapcsolatok. Valószínűleg egyidősek az emberiséggel. De vajon bűnrészesei vagyunk mi is a pénzért vásárolt hancúrozásnak? A ránk szegeződő hölgy röntgen-tekintete nyilvánvaló teszi a választ erre a kérdésre.
Lautrec: Az ágyban (A csók)
Ha Lautrec-festményekre gondolunk, minden bizonnyal a karikatúraszerű figurák képe jelenik meg előttünk, akik általában közönyös és életunt arccal bámulnak bele a semmibe. Ez a festménye viszont vibrál a szenvedélytől. Két alakot látunk, amint perzselő ölelésben és csókban forrnak össze – mindezt olyan pikáns perspektívából, hogy magunk is belepirulunk. Mit keresünk egy láthatatlanná tévő köpenyben a pár ágyának szélén, kukkolva intim együttlétüket? A kérdés jogos és életszerű. A festő maga is ilyen bizalmas kapcsolatban volt modelljeivel, tulajdonképpen beköltözött a bordélyházba, hogy a lehető leghitelesebben tudja vásznain ábrázolni a prostituáltak hétköznapjait. Ám ez a festmény nem a „dolgozó” prostikat mutatja be. A műszak utáni elvonulásuknak lehetünk szemtanúi, s a pár szenvedélyes és boldog összebújását fürkészhetjük a hálószobában, szerelmi fészkük kellős közepén.
Silvio Allason - A csók
A tiltott szerelem örökzöld tematikája az irodalmi műveknek, filmeknek, szappanoperáknak (gondoljunk csak a Rómeó és Júliára, de a példákat végtelenségig sorolhatnánk). Ami tiltott, az jobban kell, azért hevesebben tudunk és akarunk harcolni. A tiltott szerelmet dolgozza fel festményén Silvio Allason, egy kevésbé ismert olasz festő. A szerelmesek csak egy rácsos vaskapun keresztül érintkezhetnek, de így még édesebb az együtt töltött idő. Az alakok testtartásán érződik, hogy tiszta és nyílt szerelemmel viseltetnek egymás iránt, és bármilyen nagy akadállyal kelljen is megküzdeniük, előbb-utóbb elérik, hogy tényleg egymás karjaiba borulhassanak. Látjuk a fiú arcán az elszántságot? Szinte eltorzul az ábrázata a hevességtől. Drukkoljunk, hogy ez a románc ne torkolljon tragédiába a szülői vasszigor miatt.
Paul Klee - Szerelmesek
Az absztrakt képekben az a jó, hogy mellőzik a szájbarágós megfejtést, vagy a túl explicit kinyilatkoztatást – így jómagunk is eltöprenghetünk, mit ábrázol az adott kép. Paul Klee festményénél kapaszkodót jelenthet mind a cím (Szerelmesek), mind a festő által használt színpaletta, valamint a leheletnyit figurálisba áthajló formai kivitelezés. A meleg tónusokkal megkomponált festmény már első blikkre a felszínre hívja bennünk az érzelmeket, mielőtt még összeraknánk fejünkben a festmény szcenárióját. A vízszintes sávokból építkező kép kvázi két alakot bontakoztat ki. Ha megfelelően következtetünk a formákból (mell, karcsú derék), a jobb oldali lehet a lány, a bal oldali a férfi (a bal oldali alak maszkulinabb). A férfi mintha térdelne… Csak nem lánykérésre kerül sor éppen? Gratulálunk az ifjú párnak.
Megvásárolom Klee Szerelmesek c. képét
Rembrandt - A zsidó menyasszony (Izsák és Rebeka)
Ha egyetlen szóval kellene jellemezni Rembrandt festményét, a „megérkezés” címkét aggatnám rá. A képen látható férfi és nő túl van a kísérleti/megismerkedési szakaszon, és ennek ellenére, akarom mondani, éppen ezért örök hűséget fogadnak egymásnak, azaz megérkeznek életük azon szakaszába, ahonnan kezdve elválaszthatatlan entitás lesznek. Ennek a festménynek, és a rajta szereplő alakoknak nincs titkolni valójuk sem előttünk, sem egymás előtt: nyíltan vállalják a házasság szentségét. Rembrandt mesterien megtervezett kompozíciója a határozottságot és stabilitást közvetíti. A férfi tisztában van felelősségteljes döntésével, és vállalja annak minden következményét. Látjuk, milyen magabiztosan, mégis szelíden és óvó mozdulattal ér választottjához? A melankolikus nyugalom átragad ránk is, és az időtlenségbe varázsol minket, ahonnan csak az ásó, kapa, nagyharang zökkenthet ki. Ideiglenesen.
Megvásárolom A zsidó menyasszonyt
Vincent van Gogh - Aljnövényzet szerelmes párral
Ide akarunk megérkezni, mert ez az Éden. Ahol az ibolyaszínű nyárfák, a sárga és fehér virágok megóvnak minden ártó körülménytől. Ahol a természet körbe ölel minket, és kizárja a külvilágot, hogy csakis egymással foglalkozhassunk. Látjuk, milyen zavartalanul sétálgat a pár? Van Gogh géniusza abban rejlik, hogy akár pár elnagyzolt ecsetvonással is képes idilli világokat alkotni. Ezt a képét halála előtt festette a mester, akkor kísérletezett a széles kompozíciókkal. Szinte tökéletes ellentéte Munch Csókjának. Ott a sötét tónusok uralkodnak, itt a színek kavalkádja, ott a zártság kerít hatalmába, itt a nyílt végtelenség, ott egymásba olvadnak az alakok, és megszűnnek különállók lenni, itt a természetbe olvadva mindkettejük személyisége megmarad. Fesztelenül sétálgatnak, hol Platónt imitálnak, hol verset költenek, hol hallgatják a vadon rezdüléseit, hol kacagnak bele a nagyvilágba. Nem kell aggódni érettük. Itt övék az idő, és övék a tér.
